Üvegcsontú Betegekért Közhasznú Alapítvány

Szüntelenül azt érzem, egymásnak vagyunk teremtve,
Érzem, mióta belenéztél a szemembe.
Talán egyszer rádöbbensz te is, ez így igaz,
Mi leszünk egymásnak a kölcsönös vigasz.

Bárcsak eljönne már ez a pillanat!
Lelkemben a nap kisütne egy perc alatt.
Ölelnélek, csókolnálak téged!
Nem adnálak senkinek, harcolék érted!

Azon lennék, hogy boldog légy mellettem,
Boldogok legyünk örökre mindketten.
Tudom, hogy már mennyit szenvedtél,
Hogy boldog légy, ezért mindent megtettél.

Mégsem voltál boldog, mióta ő nincs már veled,
Tudom még most is nagyon hiányzik neked.
De hidd el van valaki aki boldoggá tenne!
Jóban-rosszban melletted lenne!

Csak adj esélyt, hogy veled legyek.
Hogy melletted én is boldog legyek.

2010. augusztus 27.

Szavazás eredménye

Miért bűn, hogy szeretlek téged?
S kész lennék harcolni érted?
Miért bűn, hogy boldog akarok lenni...?
Tán bűn az, hogy boldoggá akarlak tenni?

Bűnös ember vagyok, én nem tagadom.
Az efféle bűnt elhagyni nem akarom.
Nem igaz, hogy bűn szeretni!
Igaz nagyon tud fájni, ha el kell feledni.

Akkor mi a baj velem, hogy nem akarsz szeretni?
S azt akarod, hogy eltudjalak engedni?
Szeretném már az igazat tudni,
Ki tudnék a világból futni.

Lassan már nem ér semmit az életem.
Körülvesz a magány, s a félelem.
Félek, hogy egyedül fogok maradni,
Félek, hogy így fogok majd örökre elaludni.

Nem lesz mellettem senki, aki fogja a kezemet,
Nem lesz senki, ki simogatja fejemet.
A bűnömmel majd kettesben maradok,
S az utolsó pillanatban is csak rád gondolok.

2010. augusztus 23.

Szavazás eredménye

Emlékszel? Egyszer egy dalt küldtem neked!
Valamit éreztetni akartam akkor veled.
De nem érezted, hiába vártam.
A szerelemre hiába vágytam.

Hozzám tartozol - ez volt a címe.
Úgy éreztem, igaz minden ríme.
S mikor elmondtam, szeretlek, a dal újra felcsendült,
Szívemre újra a keserű magány ült.

Mi ez? A sors? - akkor kérdezted,
De valami megszakadt, te is érezted.
Pedig hányszor elmondtam, hogy tudnálak szeretni!
Szerető karjaimmal mindig átölelni!

Én már nem mondok semmit, kár minden szó.
Bánatom újra szívemből való.
Ha hozzám tartozol, úgyis enyém leszel,
S ha küzdened kell értem, mindent megteszel.

De ha mégsem, már nem fogok sírni.
Csak egyet fogok tenni: verseket írni.
Rímeket arról, hogy mit érzek én,
Nem jár a boldogság, s nincs is remény.

2010. augusztus 21.

Szavazás eredménye

Megszerettelek. - mondtam neked,
Tudva, hogy már nem leszek veled.
Éreztem, hogy megszakadt valami,
Az időt már nem lehet visszafordítani.

Azt mondtad bánt a dolog, de mégis mi?
Nem bánthat az, hogy tudok szeretni!
Számít ez valamit? Úgysem akarsz engem!
Hiába ver hevesen érted a szívem.

Nem számít, hogy én mit érzek.
Ha boldog vagyok, mikor két szemedbe nézek.
Ha hallom lágyan búgó hangodat,
Ha megérintem gyönyörű arcodat.

Mindez már a múlt, s tán sosem látlak többé,
Hiába fáj a szívem talán örökké.
Elmúlik egyszer minden ami fáj,
Csak arra kérlek, néha gondolj rám!

Volt egy fiú, ki odavolt érted,
Kinek talán nem a külsejét nézted.
A lelke tiszta volt, s tudott szeretni,
De tudta, hogy egyszer téged el kell feledni.

2010. augusztus 21.

Szavazás eredménye

Már nem számít, mit érzek irántad,
Csak azt tudom, hogy elemészt a bánat.
Így is, úgy is elvesztettelek,
Mégha ténylegesen el nem is engedtelek.

Sírni tudnék, de nem tudok,
Csak érzem, mindjárt megbolondulok.
Miért nem születtünk boldogságra?
Miért kárhoztattunk a kínzó magányra?

Miért? Miért? Miért? - csak ez jár a fejemben,
S egy nehéz követ érzek a lelkemben.
Nem az fáj, hogy nemet mondtál nekem,
Hanem az, hogy nem leszel már velem.

S ha beszélünk is, vagy valahol találkozunk,
Egymás nyakába már nem borulunk.
Csak zavartan köszönünk egymásnak,
S nem adunk utat a fénylő ragyogásnak.

Ordítani tudnék, úgy fáj a lelkem!
Hevesen dobog a gondolatra az én szívem!
Neked mégrosszabb lehet, te is szenvedsz nagyon,
Az egyedüllét számodra a legnagyobb vagyon.

Hát légy egyedül, ha ettől lelked rendbe jön,
Találjon rád a boldogságözön!
De ha egyszer rád találok újra,
Nem akarok emlékezni a múltra.

2010. augusztus 18.

Szavazás eredménye

Sajnálom. Hidd el, nem akartam, hogy így legyen.
Nem akartam, hogy az élet újra szomorúvá tegyen.
Nem akarom, hogy te miattam bánatos légy.
Nem akarom. Hogy elhagyd a reményt.

Sajnálom. El sem hiszed, mennyire!
Sosem sajnáltam semmit ennyire.
Hiányzol, vissza szeretnélek kapni!
Új reményeket szeretnék neked adni.

Még csak egy napja, hogy tudsz mindent.
Szívem meghasad utánad, itt benn.
Hiányzol, jobban mint bárki eddig.
Mondd meg, meddig tart? Meddig?

Bizalom. Talán részedről nincs már többé.
Fáj érted a szívem talán örökké.
Nem azért, mert tán sosem leszel enyém,
Csak sírok az együtt töltött pillanatokért.

Szeretnélek visszakapni, de félek, már csak álom.
S ha te nem akarod, hiába is vágyom.
Olyan, mintha magam szívem szúrtam volna,
S a penge szívem közepéig hatolna.

Nem tudom, hogy mit tegyek, én már semmit sem tudok.
Félek, nálad mindent lerombolok.
Lelkem úgy fáj, s kiált érted.
Tudom, hogy hiányzom, s te is ezt érzed.

Időt adok neked, kérlek, gondold át újra,
S tán eljön az idő, hogy nem gondolsz a múltra.
Újra tudsz bízni igazán bennem,
S újra visszafogadsz magadhoz engem.

2010. augusztus 17.

Szavazás eredménye

Nem akartam neked csalódást okozni,
Csak egyre vágytam, igazán szeretni.
Senki mást, csakis téged,
Harcolni is képes lettem volna érted...

De nem akarsz engem viszontszeretni,
Talán jobb lett volna téged elengedni.
De képtelen vagyok rá, meghalnék utánad,
Egy életen át emésztene a bánat.

Nem tudsz úgy szeretni, most már elfogadom.
Nem fog csoda történni, hiába akarom.
Nem hiszek már én sem a csodákban,
Nem születtem boldogságra.

2010. augusztus 16.

Szavazás eredménye

Már nem hiszek a csodákban,
S nem hiszek a boldogságban.
Sosem voltam boldog igazán,
S ha mégis, szinte rögtön tovaszállt.

Nekem nem jár a boldogság, úgy érzem én,
Bennem már rég meghalt a valós remény.
Talán mert lehetetlent kérek, vagy nem is tudom,
Nem tudok boldog lenni, hiába akarom.

Küzdenék a boldogságért, de hiába minden.
Szívem most is sajog legbelül, itt benn.
Csak egyszer találna meg az igaz boldogság!
S nem csak álom lenne, hanem a valóság!

Már nem hiszek többé a csodában,
Mert nem élhetek boldogságban.
S ha mégis rám talál az igazi boldogság,
Ez a vers sem lesz tán bolondság!

2010. augusztus 15.

Szavazás eredménye

Sorsom néha nem bírom cipelni,
Néha nehéz az életet elviselni.
Nem vagyok madár, nem tudok repülni,
Lassan már semminek sem tudok örülni.

Mindenem megvan, de semmim sincsen,
Nem lelem az igazi kincsem.
Szeretnék egy lányt, ki viszont szeret engem,
Boldoggá tesz, s elrepíti szívem.

Ó, hányszor írom már e sorokat!
S írom le a ki nem mondott szavakat!
Mit tett velem a sors, hogy így kell élnem!
A boldogságot már nem is remélem.

Bele lehet őrülni a keserűségbe!
Bele tudnék halni a szenvedésbe...
Míg másnak ölébe hullik a boldogság,
Számomra még a gondolat is bolondság.

Istenem nézz rám, s tégy csodát velem!
Küldd el végre a nagy őt nekem!
Mutasd meg, hogy nekem is jár boldogság!
S amit kérek bizony nem bolondság!

Túl sokat kérek? Mondd meg Istenem!
Váltsd valóra álmom egyszer én nekem!
Mert ha nekem a vágyam valóra válna,
A lelkem már többé nem fájna.

2010. augusztus 12.

Szavazás eredménye

Azt hittem, csoda történt, s végre boldog leszek,
S, hogy így legyen, mindent megteszek.
Felcsillant reménysugár gyorsan szertefoszlott,
S nekem az élet újra bánatot osztott.

Miért? - kérdezem magamtól,
De könnyem nem csordul a fájdalomtól.
Már nem tudok sírni sem, úgysem segít már,
Szívemből lassan kialszik minden fénysugár.

Közeleg a nap, hogy már nem tudok nevetni,
Nem tudok örülni, s nem tudok feledni.
Nem tudok már csak céltalanul élni,
Nem tudok már semmit sem remélni.

Fáj, hogy így alakult az életem,
Nem jár a boldogságból énnekem.
Semmi remény, semmi boldogság,
Ez nem bolondság. Ez a valóság.

Miért? - újra ezt kérdezem,
Választ nem kapok, a semmibe érkezem.
Körül vesz az űr, s a síricsend,
Csak a szívem ver hevesen, idebenn.

Hallgatom a szívem dobbanásait,
Nem hallom a boldogság hívó szavait.
Nem hallom, hiszen nem is hív engem!
Csak hallgatom hevesen dobogó szívem.

2010. augusztus 12.

Szavazás eredménye

Olyan jó volt újra látni téged!
Megláttalak, s repesett a szívem érted!
Nem is értem miért, mi ez az érzés?
Tán örökre nyitva marad a kérdés.

Jó lenne veled minél többet lenni,
Csak úgy beszélgetni, vagy jönni-menni...
De tudom, ez szinte lehetetlen,
Hiába élek reményemben.

Bárcsak csoda történne velem!
S megadná a sors is nekem!
Azt amire vágyom szívemből,
Teljes egész lelkemből.

Ha megadná én boldog lennék,
S hogy így maradjon, mindent megtennék.
Ha az álmom egyszer valóra válna,
A lelkem már többé nem fájna.

2010. augusztus 8.

Szavazás eredménye

Napsugarat hoztál az én életembe,
Kérlek nézz bele az én két szemembe!
Mit látsz? Mondd! Ugye, hogy boldogságot?
Életre keltetted a fényes álmot!

Észre sem vetted, de te is más lettél!
Néhány hónapja még nem is nevettél!
Fájt a szíved, nem volt boldogságod,
Nem tudtad megmutatni fénylő ragyogásod!

S most minden olyan más! Fel sem tűnt neked?
Nyugodtabb lett az életed!
Már nem sírsz, nem ejtesz hiába hatalmas könnyeket!
Gondolkodj kérlek, mitől nyugodtál meg?

Ne nekem válaszolj, felejts el mindent,
Az a lényeg, hogy nyugodt vagy ott benn.

2010. augusztus 3.

Szavazás eredménye

Örömmel jelentem, hogy feltöltésre került A csontkemény harc című életrajzi könyvem. További fejezetek még lehetségesek.

A könyvhöz jó szórakozást és lelkieerőt kívánok!

Miért van az, hogy mindig csalódnod kell?
A kérdésre sajnos senki nem felel.
Tudom, már ezért fáj a lelked,
A sok csalódástól összetört szíved.

De ne add fel, jogod van boldognak lenni!
Nevető szemekkel boldogan nevetni.
Ne sírj kérlek, nem szabad sírni.
Tudom nehéz, de próbálj meg hinni!

Létezik valaki, aki te rád vár tényleg,
ki veled akar lenni talán végleg.
Légy egy picit nyitott, s nézz magadba kérlek,
Nem látom a mosolyt, akárhogy is nézlek.

Kérek egy mosolyt, tedd meg a kedvemért!
Ha másért nem is a két barna szememért!
Ne add fel a reményt, mert nem szabad feladni!
Látni akarlak végre mosolyogni!

Szilvikének szeretettel!

2010. július 19.

Szavazás eredménye

Álmomban felém te jöttél,
Önfeledten boldogan nevettél.
Kacagásod betöltötte lelkemet,
Felgyorsította szívverésemet!

Álmomban átöleltelek,
Finoman téged megérintettelek.
Gyomromban gombócot éreztem,
De gyönyörű kék szemed nézhettem!

Ez nekem többet ér minden szónál!
Látom valamit szólnál.
Ne szólj, csak nézz a szemembe!
Kérlek, láss bele az én lelkembe!

Nem vagyok rossz ember, hidd el nekem!
Kérlek, szívemből, maradj velem!
Mosolyogva felébredtem,
Igaz csak álmomban, de szemedbe nézhettem.

Kár, hogy nem tudom, mit mondtál nekem,
De hiszem élőben is itt leszel velem!

2010. július 17.

Szavazás eredménye

Ha valaki néhány hete azt mondta volna, hogy nekem lesz egy saját Yamaha automatakíséretes keyboardom, nos, röhögőgörcsöt kaptam volna... Ám most valamiért lett egy nagyszerű vétel egy Yamaha PSR-E413 személyében. A hangszer használt, viszont teljesen újszerű állapotban van. Olyannyira, hogy a hozzáadott CD-t is én bontottam ki a fóliából.

A külső

Felső része matt sötétszürke, az alja pedig fekete. Az aljáról nincs nagyon mit mesélni, hacsak annyit nem, hogy ide helyezhetjük be a 6 db AA elemet. Végre nem erőltetik a hülye góliátelemeket...

Hátul található a DC bemenet, az USB To Host  (USB-B csatlakozó),  Sustain pedál bemenet és a fejhallgatókimenet, amit dughatunk akár billentyűkombóra is.

Elég volt a rizsa, térjünk a lényegre! Középen egy viszonylag nagynak mondható, kék LED-el háttérvilágított folyadékkristályos kijelző mutatja a szükséges információkat, jobbra mellette az adatkerék nevű csoda, amiről picit később szólok. A tekerentyű mellett pedig Song (demo dalok), Style (Stílus), Music Database (előre hozzárendelt beállítások egyes stílusokhoz), Voice (hangszín) gombok. Még mindig jobbra pedig a számgombok 0-9, és +/-.

Balra lent a billentyűk felett a Stand by mikrokapcsoló, két potméter ami igencsak fincsi dolog. A káván balra található a pitch band kerék, magyarul hajlítókeréknek is mondják, ami szerintem elég találó.

165+1 stílussal és 509 hangszínnel rendelkezik, amik egytől egyig mellbevágóan szólnak a Casio CTK-591 után... Igazi Yamaha...

Az adatkerékről annyit, hogy bevallom, picit féltem attól, hogy pont ezt nem fogom tudni tekerni, de kellemesen csalódtam: nagyon könnyen de precízen lehet benne navigálni, legyen szó stílus, hangszínválasztásról, vagy akár tempó állításról.

A stílusokról általában annyit érdemes tudni, hogy végre egy hangszer ami valóban használható stílusok vannak, és nem csak náhány darab. Jelenleg még ismerkedem vele, de találtam már benne Váradi Roma Café által használt stílust is (Hogy cigány vagy ne tagadd), és persze az elmaradhatatlan mulatós és trance, diszkó, sőt house is megtalálható a repertoárban. Miért nem 166 stílust írtam fentebb? Azért, mert az USB To Host funkcióval kemény 1 darab stílussal bővíthető. Állítólag 1,8 MB-os flash ROM van benne, amiben elfér 5 darab is, ám csupán egy bank van fenntartva... Sebaj...

Pozitívumok
+ Gyönyörű szép hangszínek
+ Sok ismert stílus
+ 32 hang polifónia
+ 1 db stílussal bővíthető
+ Arpeggio és harmony funkció

Negatívumok
- Nehéz: 7 kg
- Keveslem az 1 db feltölthető stílust
- Jó lenne, ha az USB To Device (közvetlen pendriveról való olvasás, stíllus betöltés, stb.) funkció nem lenne a Yamaha PSR-S700/710/900/910/Tyros 1-2-3 sajátossága...
- Az A-B szekció közötti váltást egy gombra rakták ami szerintem elég gáz... Sajnos ez igaz az összes PSR-E szériára...

Törött szárnyú madártól ne várjuk, hogy repüljön,
Vagy szomorú sorsának egyáltalán örüljön.
Egy törött szárnyú madárnak a vágya, hogy repülhessen,
S újra a felhők között szabadon élhessen.

De a madár kalitkába van zárva,
Szabadságra már hiába vágyva.
Ez az ő otthona, nincs többé szabadság.
Azt hiszi rémálom. De ez a valóság.

Múlik az idő, s elfogadja sorsát,
Lassan mozgatni tudja újra törött szárnyát.
De valami történt! Nem tud már repülni!
Nem tud már a felhők között önfeledten örülni.

Minek ez a két szárny? Hisz' repülni nem tudok többé!
Fáj a szívem, a múlté, örökké.
- Gondolja a madár, s könnyek potyognak szeméből,
Minden remény elszállt gyermeki szívéből.

Gyermekien hitte, repülni fog újra!
S ami történt vele, nem gondol a múltra!
De elszállt minden remény, így kell élnie tovább.
Körül veszi a bánat, s a kínzó magány.

2010. július 4.

Szavazás eredménye

Hű de régen nem írtam már! Azaz igazság, hogy nem is nagyon van mit... Hiszen minden napom szinte tök egyforma... Délelőtt rendszerint nem csinálok semmi extrát, újabban délutánonként van kedvem dolgozni, így hát délután dolgozom.

Amúgy jól vagyok, mondhatni remekül. Igaz, vannak problémák, amiken aggódom, de kinek nincs baja? Múlthét szombaton lementem a helyi hangszerboltba szétnézni... Jó volt kicsit kimozdulni. Csuti mutatott nekem egy gyönyörű szép Yamaha PSR-E423 típusú automatakíséretes billentyűst, ami hát igencsak megérné az árát, ha lenne pénzem ugye... A hangszer egyébként 80 ezer bruttóba kerül jelenleg, de ez hónapról-hónapra változik +/- 2-3-4 ezret, mivel a Yamahák árai az Euro árfolyamától függenek...

Kattints a képre a hangszer adatlapjára ugráshoz

A nyers adatlapját olvasva nem tűnik olyan ütősnek a cucc, de meghallgatva azért elég ütős a tudása. A 700 db hangszín elég meggyőző mennyiség, melyben benne vannak a sztereo hangversenyzongorától kezdve a legtrance-esebb, legdiszkósabb hangszínig minden. A 174 db stílus is mind-mind szépen szól, a világ minden tájáról lehet találni benne zenei irányzatot. Az én személyes kedvenceim a Love Song, és a csárdás (nem tudom nevét, de elég ismert). De van itt még valami amiről nem szóltam: ez pedig a filterezési lehetőség. Nagyon ott van szerintem, ahogyan a hangoknak a hanszínét lehet változtatni, mint egy equalizeren...

Egyszer talán nekem is lesz egy ilyenem, annyira igazából nem vágyom rá... Jelenleg fontosabb dolgok vannak az életemben, mint egy ilyen hangszer vásárlása. Persze, úgy egy éve még másként gondoltam volna, de mára a zene sajnos kissé hátrébb szorult nálam ilyen téren.

Azért végezetül nézzétek meg a videót, mely még az PSR E-413-at mutatja, de a színén és néhány plusz stíluson és arpeggion kívül semmi különbség nincs köztük.

Azt mondtad, hogy nekem köszönheted,
Újra értékelted további életed.
Rájöttél, már nincs értelme sírni,
Új időszámítást kezdtél el írni.

Nekem is feltűnt, hogy többet nevetsz,
Valóban sokkal boldogabb lehetsz!
Örülök neki, tiszta szívemből,
De egy valamitől félek lelkemből.

Nem mondhatom el, hogy mitől, sajnálom.
Ezt a verset mégis szívemből ajánlom.
S ha eljön az idő, elmondok mindent,
Mi az amit érzek, mitől félek itt benn.

Talán a félelmem teljesen felesleges,
S egyszer velem is történik valami érdemleges.
Szeretném, ha minden jó teljesülne,
Ha téged is valaki megbecsülne.

Ó nem! Hát én mit beszélek!
Mikor én is szívemből nagyon remélek!
Nem jöttél még rá, mit titkolok előled?
Pedig mindig érdeklődöm felőled.

Hogy vagy édes, hogy van a lelked?
Dobog valakiért már a szíved?
Mert ha boldog vagy, én is az vagyok,
Bármi is történjék, én melletted maradok!

2010. június 28.

Szavazás eredménye

Lelkem érted kiált, gyere vissza, kérlek!
Szeretlek téged, könyörgöm, értsd meg!
Ne hagyj el, édes, gyere vissza hozzám!
Had öleljen karom, s csókoljon a szám!

Miért teszed ezt velem, miért akarsz összetörni?
Szívem-lelkem semmivé gyötörni?
Ne hagyj el engem, én szeretlek téged!
Mindent megteszek, harcoltam érted!

Kiléptél életemből, egyedül maradtam.
Széllel szemben a harcot feladtam.
Fáj a szívem, lelkem érted kiált.
Nem akarom társul újra a magányt.

De társam lett a magány, ezt érzem én.
Hogy enyém leszel egyszer nincs is remény.
Gyászolom a napot, amikor elmentél tőlem.
Te tán elfeledsz, de hidd el, én nem.

2010. június 27.

Szavazás eredménye